Az összefonódás nem sci-fi trükk, hanem közös kvantumállapot: a rendszer többet mond el önmagáról, mint amit a részei külön-külön tudnak. Itt az a fontos, hogy a kapcsolatot ne anekdotaként, hanem precíz fizikai szerkezetként olvasd.
A lenti szekciók ugyanarról a jelenségről beszélnek, de mindig más fókuszból: állapot, mérés, Bell-korlát, távolság és a kommunikációs félreértés határa.
Nem azt állítja, hogy a távolság eltűnik. Nem azt állítja, hogy minden mindennel össze van kötve. És nem azt állítja, hogy a kvantumvilágban bármit szabadon lehetne küldeni egyik oldalról a másikra.
Azt viszont igen, hogy a fizikai valóság sokszor nem tárgynévjegyzék, hanem relációs szerkezet. Az összefonódás éppen azért szép, mert a kapcsolatot nem díszítőelemnek, hanem alapvető leírási formának mutatja meg.