Carlo Rovelli esszéje arról szól, hogy a világ nem egy kész háttér előtt zajlik, hanem események és viszonyok hálózataként írható le. Itt minden fejezet ugyanahhoz a kérdéshez tér vissza: mi marad, ha a háttér helyett csak a kapcsolatokra figyelsz?
Newton abszolút tere egy kényelmes metafora volt: a dolgok előtt ott állt a háttér. Rovelli ezzel szemben azt mondja, hogy a háttér maga is levezetett fogalom. Nem előszoba, hanem eredmény.
A hurokgravitáció világában a tér nem folytonos szövet, hanem diszkrét kapcsolatok hálózata. A spin-network itt nem illusztráció, hanem gondolkodási gép: csomópontok, élek, súlyok és átmenetek együtt rajzolják ki azt, amit térnek hívunk.
Rovelli végső állítása egyszerű és radikális: a valóságot nem az objektumok listája, hanem az események és kapcsolatok logikája írja le. Az idő sem külön doboz, hanem a kölcsönhatások sorából épül fel.
Az első állapot kevés csomópontból indul, így látszik, hogyan nő ki a tér a kapcsolatokból.